Olyan vagyok a Tumblrnek mint egy rossz barát. Csak akkor jövök ha támogatás kell. És most aztán szét vagyok esve. 1 hónapon belül szakdoga leadas, 2 hónapon belül allamvizsga… de legalább ma ert véget a 2 éves kapcsolatom pedig szeretem ezt a személyét, és ő is engem csak sok a különbség kettőnk között. Ő extrovertalt én nem, én hallgatok magyar zenét, ő nem… ilyenek. Elmondása alapján ez így probléma és nem leszünk boldogok. Közben a zokogva mondogatta mennyire szeret és mennyire gyönyörű vagyok most is… 2 perc FaceTime. Ennyi volt. Csak kifogott rajtunk is a távkapcsolat.
a person from 150 years ago would be terrified by modern stuff . however , a duck from 150 years ago would just be all like ,still got lakes? yes ? okay cool
“How fleeting are all human passions compared with the massive continuity of ducks.”
― Dorothy L. Sayers, Gaudy Night (1935)
Reblogging again because I thought they changed the quote so I decided to look up the actual quote and it’s not fake that is very much the actual quote
Igazából nem mondanám hogy rendszeres Tumblr használó vagyok. Régen az voltam, de ma már csak akkor jövök ha valami bántja a lelkem. A reblogolt posztok között fellelhető pár saját magam álltál megírt bejegyzés egy srácról aki szakított velem, aztán azt mondta örül hogy ki tartottam, majd újra szakított, újra egymásra találtunk… aztán mikor több mint fél évig szinte minden jó volt munkát kapott egy olyan cégnél ahol Svájcban kell betanulnia egy évig. Több mint egy évig. Na mindegy. Ez februárban kezdődött el. Akkor ment ki. És mi még együtt vagyunk. Csak épp… ő most konstatálta hogy milyen hosszan marad és lehet nem kene ezt erőltetni mert vannak olyan pillanatok amikor nem biztos hogy el tudja velem képzelni a jövőt. Mert aztán az kötelező. Egy kapcsolatban garantálni kell az örökké valót. Emberek nem szakítanak 1, 2, 5 év után. Nem mennek szét házasságok sem. Ahol azt mondjak örökké tart az addig is tart, nem? Ja, nem. Na mindegy. Kedden szakítani akar aztán mégsem. Szerdán minden király. csütörtökön elkezd szidni mert rosszul reagálok egy dologra. Elmondja hogy hagyjam békén nincs neki ideje rám, ő dolgozik értsem már meg nem akar ezzel foglalkozni. Miközben én könyörgök neki és próbálok magyarázatot találni az okokra és arra hogy ezt miért messengeren kell elkezdeni újra. Aztán 180fokos fordulat egy órán belül. Ő szeret nagyon hiányzom és kár hogy nem láthat még aznap. Ja, nagykár. Mennyire kell ahhoz szociopatának lenni hogy ez ne hagyjon bennem törést? De mégis vele maradok mert mégis szeretem. De nagyjából fél év alatt lett onbizalmam ezzel a kapcsolattal szemben a második újra egymásra tálalás után és most ez úgy elsuhant amilyen sok idő volt amíg visszatért. Tényleg csak azt érzem hogy egy hülye 16 éves szintű szerelmes valaki vagyok akiből hülyét lehet csinálni, akit mar belül egy konstans idegesség és aki talán már nem is boldog pedig az tudna lenni? Mennyire utál az élet? És hogy lehet ilyen sokat írni erről? tudnék még. Ebből egy novella is lehetne de még ez is nagy dolog lesz ha eddig eljut valaki. Túl hosszú ez a sztori leírni az egészet.
2021. 06. 27.
23:03
Debrecen
Age of youth (2017)
